St Gallen-Marktplatz
A katedrális kívülről
A katedrális belülről
Dúlásaink közepette meglátogattuk St. Gallen majd’ minden múzeumát, és kellemesen elpilledtünk a sok szépségtől. A Néprajzi Múzeumot nem szabad kihagyni (nálunk 5*-os besorolást kapott), a Természettudományi Múzeum is (4*) igazán érdekes volt, rengeteg folyamatban lévő állat-visszatelepítési projektről is tudósít. A Textilmúzeum (2*) nem feltétlen érdemes megtekintésre, némi csalódást okozott, mivel csak a modern alkotásokat mutatja be (több évszázad csodás csipkegyűjteményeit az alagsorban „rejtegeti”), ahogy a Művészeti Múzeum (1*) is, rózsaszín autóroncs-alkotásaival és egyéb retteneteivel. Az itteni múzeumok egyébként nagyon „gyermekbarát politikát folytatnak”, nevelő jellegűek és minden korosztály számára élvezhetőek.
A híres kolostorkerület kellős közepén, a katedrális előtt sajnos a nyári játékok szabadtéri színpadát építik, így elég nagy a felfordulás. Ennek ellenére is hihetetlen hangulatos, élettel teli a katedrális közvetlen környezete is, sok helyi fiatal ott tölti napi 20-22 órányi szabadidejét. Ha sikerül úgy intéznünk, hogy jövő héten St. Gallenben legyünk, egy orgonahangversenyt is meg tudunk majd hallgatni
A történelmi belváros utcácskáin sok ismerős és néhány ismeretlen bolt és áruház mellett elrohantunk, az itteni kínálatról és az egeket felülről súroló árakról nem tudunk tudósítani. (Cserébe viszont megköszönünk minden tudósítást a foci VB-ről!) Kedvenceink a kis erkélyek voltak, a legszebbeket a könyvben majd részletesen megmutatjuk.
Elfurikáztunk a város botanikus kertjébe is, ami ugyancsak egy pici csalódást okozott. Ahogy elnéztük, leginkább diákok számára készülnek itt különféle „bokrok-mélyi felhomályosító programokkal” (Káma-Szutra:), amire abszolút megfelel. A konyhakerti mellékesből meg jól tartják azt a néhány tucat békésen legelésző dinoszauruszt, ami errefelé még fennmaradt a stabil franknak köszönhetően. (Túllegelésük ellen gondolkodnak néhány T-Rex betelepítésén, amire csak akkor kerülhet sor, ha a kanton főmuftija, Steven Spielberg áldását adja a dologra, addig is a Természettudományi Múzeumban tartják őket karanténban.:)
Megismerkedtünk a környék kisvárosaival is. Meglepően közel települtek egymáshoz, késő délután szabályszerűen megáll mindenhol az élet. Le is csúsztunk egy este a bevásárlásról, mert az éjjel-nappali óriás bevásárlóközpontok sem divatosak errefelé, de szerencsére nem haltunk éhen.
Fenomenális élménykollekciónkból még hiányzó túra – a Witz Weg
A Bodeni-tó fölött emelkedő dombok egyik érdekessége a Witz Weg, vagyis Vicc-ösvény. A kis körutat két kisvonatozás, egy hajózás a Bodeni tavon, és a piros vonal mentén egy 2-3 órás túra alkotja, a túraútvonal mentén német viccek gondoskodnak a jókedvről. (Előtte érdemes rekeszizomra gyúrni!) Meglátjuk, belefér-e, mindenki nagyon dicséri, de tartunk tőle, hogy a magyar humorhoz nem biztos, hogy felér a svájci… A kifakult piros vonal – azaz sárga – az elavult viccek útvonala.
Apropó, Bodeni-tó: besétáltunk egy röpke percre az alig 5 fokos (egyelőre még + 5C-os) vízbe. Ezzel a lendülettel el is ástuk a fürdőruhánkat a kocsi mélyére. Állítólag ez a helyiek és környékbeliek kedvenc strandja – közönsége elsősorban fókákból és túlélés-gyakorlatra érkező pingvinekből áll. A St. Gallen fölötti domboldalon viszont nagyon csábító három apró tavacska található. Terveztük, hogy elkukkantunk oda még egyszer az első fotó-vizit után pancsolni egyet, de a Nap napok óta csak lopja a napot, és folyamatosan dől a lé – na nem a kaszinóból, hanem magasabb szintről. Egyelőre nagyon kevés a napolaj fogyasztásunk, nem kell leizzadnunk – főleg lebarnulnunk – ebben a napok óta tartó „trópusi monszunban”. Akit érdekel, milyen időjárással kell szembenéznünk, a www. meteoschweiz.com oldalon találja a következő napok elméletileg pontos előrejelzését. Eddigi tapasztalataink alapján az „elvileg” kifejezést különösen hangsúlyoznánk, hiszen a jó idő mindig rövidebb ideig tart, mint ahogy ígérik…vagy meg sem érkezik. Hiába, sem a dunsztos-üveg mélyén kókadozó békák, sem pedig a „mete-urulógusok,” nem túl megbízhatóak errefelé.
St. Gallen mellett egy völgyben hangzatos túraútvonal fut, amelyet kisebb-nagyobb – a völgy mélyén rohanó Sitter folyó fölött ívelő – hidak után neveztek el a „Hidak ösvényének”. Természetesen itt sem hagyhattuk ki a fürdést. Térdig begázoltunk egy ”Kneipp-kúrára” a Bodeni-tónál sokkal barátságosabb hőmérsékletű kristálytiszta folyócskába, hogy a legjobb szögből csípjük el a fahidakat. A legjobb szöget sikerült is elcsípni bal talp külső éle közepével Szerencsére a helyi fauna néhány jeles képviselője (pióca) Dr. Bubó fitotékájából tetanuszos érzéstelenítővel érkezve, feladta az első kenetet. Ezt követően be kell valljuk, már nem jártuk végig a túrát, mert a hidakat már nem találtuk olyan érdekfeszítőnek – sőt egy némelyikük látványától egyenesen lehidaltunk – amilyennek hangzatos nevük ígérte. Sajnos a prospektus, amit utólag a szomszédos kantonban, Appenzellben szereztünk beigazolta sejtésünket. Sebaj!
Rorschach városka, ahol belekóstoltunk a Bodeni-tóba – vize kivételével – hangulatos mediterrán üdülőhely. Apróbb hibái, hogy közvetlenül a parton, a szállodasor ablaka alatt suhannak el a környék vonatai (igazi Kelenföld-jelleget kölcsönözve a pályaudvarnak), és hogy a Hundertwasser tervei alapján készült „Markthalle” – ami nevével ellentétben nem piac, hanem éttermek és kiállítóhelységek otthona – a város szélén, csúnya hangárok között épült. Mondhatni „Piac a város szélén” (lehetne akár egy elcseszett cseh vígopera is).
Egyik este volt szerencsénk egy gyönyörű naplementét elcsípni a Bodeni-tó fölött. Szinte az egész tavat beláttuk széltében-hosszában, a „Fünfländerblick”, vagyis Öt ország kilátója kilátóteraszról, (az öt országot jó pár száz évvel ezelőtt lehetett végigszámolni, ma már egységesebb a térkép) melyet egy kedves vendéglátónk, kalauzunk, Horváth Emil úr ajánlott figyelmünkbe. Természetesen nem tudtuk nem emlegetni a Balatont, ahogy a lemenő nap rózsaszín-lilára festette az alattunk elterülő tavat.
Aranyos ez a Svájc: nem elég a kesze-kusza kantonok rendszere, Horvát úrék faluja (Grub) egyik fele St. Gallen, a másik fele Appenzell kantonhoz tartozik közöttük a falu közepén a demarkációs vonal, a liba- és tehénlegelő, alias football-pálya!!
Persze azért Svájc sem fenékig tejfel: sajnos a mobilinternet-szolgáltatásuk olyan közkedvelt, hogy legalább 1 hétre előre esélytelenek vagyunk arra, hogy hozzájussunk, bármilyen szolgáltatónál kopogtattunk, mind hasonlóan „bizakodó” választ adott. Többször szembekerülünk azzal a bosszantó helyzettel is, hogy csak a legfőbb turistalátványosságokat táblázzák ki a városokban, a többit csak a leleményes, sokat kérdezősködő – 3 napi élelmiszer csomaggal felszerelt, felfedező-szakon végzett – turista találja meg. Ennek a kritériumnak szerencsére maximálisan megfelelünk, sőt a 3-napos élelmiszerkészletet jócskán túlteljesítjük. Hozzá kell tenni, hogy a helyiek legalább annyira tájékozatlanok a témában, mint mi voltunk útközben.
Egész meglepő módon már a svájci sofőrök sem olyan szabálytartók, mint hinnénk: láttunk egy pár őrült kamikaze, ön-, és közveszélyes sofőrt is. Ugyanakkor még nem szoktuk meg, hogy vissza kell venni a „magyaros” vezetési stílusból, például az alagutak bejáratánál, a gyalogátkelők magasságában, ahol valamelyik előttünk haladó előbb-utóbb megtalálja a fékpedált.
Pár napja már a tündéri, két félkantonból álló Appenzellben vagyunk, ahol vallási összeférhetetlenség miatt váltak egykor külön a „jó testvérek”.
Appenzell Innerrhoden
Appenzell Ausserhoden
Nagyon kedvesek velünk, a turisztikai irodában dolgozó fiatal hölgy, akivel még otthonról felvettük a kapcsolatot, mindent megmutatott nekünk, amit lehetett, minden programot, legyen az sajt-, sör-, cimbalom-, övkészítő, vagy ezüstműves mester, készségesen megszervezett nekünk és szinte mindenhova el is kísért bennünket. 2 éjszakára az ő közbenjárására a turista iroda vendégei vagyunk egy belvárosi szállodában (Hotel Adler), szárnyalunk is bizony sasként a boldogságtól! Mérhetetlenül hálásak vagyunk Katrin Willinek a segítségéért. Sajnos külső felvételeket még nem sokat tudtunk csinálni, mert még mindig pocsék, esős az idő, de (valamelyik) jövő héten már javulás várható – Gran Canariára már jó időt mondanak – és természetesen küldünk majd napos képeket is – ha a Nap végre nem lopja naphosszat a napot – ha végre láthatjuk a Napot….vagy vettünk az ajándékboltban képeslapokat a napos Appenzellről..
Egy kis érdekesség búcsúzásképpen
Az Appenzeller Bitter gyomorkeserű nagyon népszerű „jószág” errefelé – letöltésekor kéretik edényt a komputer alá helyezni! – üvegében a 15. századból fennmaradt helyi szilveszteri felvonulás látható: a helyiek nagy maszkokban, még nagyobb tehénkolompokkal, kis csapatokban járják a vidéket és énekelve boldog új évet kívánnak minden szomszédjuknak. A hidegre való tekintettel mindenhol megkínálják őket valami fagyállóval (86-os keverék, vagy magasabb oktánszámú, turbó-löket lóerő javítóval) aztán menetelhetnek tovább…jövő Szilveszterig. Hasonlít egy kicsit a mi Busójárásunkra, főleg az alábbi figurák által. Csuda édesek ezek az appenzelliek!
