„Megpróbáltatásaink” első hete
- St Gallen 1. rész -
Hosszas előkészületek, szervezkedés után eljött az indulás napja. Az előző kötet születésének körülményeit felidézve, kissé felemás érzésekkel. Egyrészt az újabb kalandokra gondolva várakozás telien, másrészt az újabb kemény kihívás miatt némi lelki teherrel megpakolva. Ez utóbbi nyomasztó érzést Réka társasága – aki képes megosztani velem e nomád élet mindennapi kihívásait – simulékonyabbá, elviselhetővé teszi. Ausztria északi tartományain, majd Bajor-földön haladva – a fürdésre, maradásra csábító, kéklő Chiemsee partján – a távoli Alpesek irányába. Az Ens folyón túl, elhagyva „szállásterületeink” határát, már „idegen” vidéken haladva kóstoltunk bele őseink idegenbeli kalandozásainak világába. Elsőként azt a vidéket (St. Gallen kanton) „dúljuk” végig, némileg békésebb keretek közt – még a boroshordók feltörésétől és a lerészegedéstől is eltekintve –, ahol elődeink félelmetes nevet szereztek maguknak. Itt az óta békésebb élet zajlik, s mindenhol Gallus emléke kísért. A mackó kedvelt jószág errefelé is – mint sok kanton és város címerében – hiszen ő „segédkezett” Gallusnak a maradásban, itt a Sitter szurdokvölgyében.
Svájc-ország
St. galleni kalandozásaink helyszíne
Mi is igen szoros barátságot kötöttünk a város címerállatával, a Mackóval, aki 620-ban Gallus testvérnek, az itt megtelepedő ír szerzetesnek fát hordott tábortüzéhez. A Mackó barátságos brummogás közepette ma is járja a várost egy fadarabbal a kezében, némileg kérdőn a Homo Turisticus népes, őgyelgő csoportjaira tekintve – ki hagyta ezt el kétlábú csupaszbőrű testvéreim? – kérdi, s kínálja némi eledelért cserébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése