Thurgau
Thurgau kanton
Thurgau közelebbről
Thurgau kastélyai és várai
Kétségtelen, hogy Thurgau kanton legizgalmasabb látnivalói a fönti képen sorakozó kastélyok és várak, melyeket tovább fokoz a Bodeni-tóra nyíló kilátás. A kastélyok különböző modern kori hasznosítása irodaépületként, étteremként, kastély- vagy konferenciaszállóként, szanatóriumként, idősek otthonaként, vagy magán birtokként valószínűleg felbecsülhetetlen értékeket rejt el a kíváncsi turista elől, melyek nagy része a modernizálások folyamán végleg elveszett, de még így is jó pár órát el lehet időzni egy-egy épen maradt kastélyban. A többi épületről pedig hosszú, fordulatos történelme mesél, ha nincs sok turista a közelben, hallani, ahogy a falak elfelejtett tiktokról suttognak…
Zürich kanton
Zürich, vagy ahogy lakói becézik: Züri 1800-ban
Zürich, mint kisváros
A mai Bahnhofstrasse 1800 tájékán
A fenti képek bájos kisvárosának helyén mára egy nyüzsgő metropolisz áll, de igazán emberközeli metropolisz: délben a legnagyobb természetességgel ül ki a napos padokra az egész város ebédelni, a Zürichi tavon nyüzsögnek a vitorlások, csónakok, vizibiciklik, és az óváros sikátoraiban elveszve már csak az andalgó tömeg juttatja eszünkbe, hogy tényleg nem 1800-at írunk már:
Zürich napjainkban
A Bahnhofstrasse karácsonykor
Nem véletlen, hogy a város a tópart mentén egyre hosszabban és hosszabban terjeszkedik – a tóparton már amúgy is egybe érnek a települések – igazán üdítő a nagyvárosi forgatag után a gondozott parkokban megpihenni, helyi szokás szerint piknikezni és a saját grillrácsunkon sütni a helyi specialitást, a cervelat kolbászt.
A város többek között a Nemzeti Múzeum egyik impozáns épületével is büszkélkedhet. A svájci demokráciából adódóan több város múzeumainak közös „fedőneve” a Nemzeti Múzeum, nem sajátítja ki egyetlen város ezt a megtiszteltetést. A Nemzeti Múzeum mellett még Zürich kínai testvérvárosa által ajándékozott kínai kert is felfedezésünkre vár, a művészeti témájú kiállítások gazdagsága miatt még nem jutottunk el mindenhova.
Júliusi kedvenclista
Kedvenc szállásunk: Természetesen még mindig az autó, bár Romanshorn egyértelműen a második helyen áll, már csak az itt töltött éjszakák száma miatt is, hiszen egy kedves itt élő magyar hölgy és egy végtelenül aranyos magyar házaspár jóvoltából ideiglenesen ide költözködtünk, ami hatalmas segítség, ezúton is köszönjük szépen!
A kedvenc kantonunk továbbra is Appenzell, hiába elbűvölő volt!
A kedvenc piknikező helyünk akár a négylábú asztal is lehetne, de kétségtelenül otthon érezzük magunkat mindenhol, ahol megáll az autó és nekiállunk uzsonnázni. Kilátás szempontjából a Corvatsch csúcsa a kedvenc piknikező hely kategóriát is megnyerte, hiszen ott mindenki harap egy falatot.
A legszebb kilátás közönségdíját részünkről tehát a Corvatsch kapta St. Moritz felett, reméljük, senki sem érzi jogtalannak az elismerést:
A Corvatsch csúcsa
Kedvenc konzerv: Háát azóta újabb versenyzők nincsenek a kategóriában, továbbra is favorit a kínai konzerv, de a magyar hagymás-tojásos lecsó készül megelőzni, pláne, mivel abból még termetes rakományunk van, a kínai konzerv pedig csodák csodájára elfogyott.
Kedvenc sajtunk ügyében elméleti szinten vannak új kihívói az appenzellinek, de sajnos minden kis sajtüzembe nem jutunk el, így a verseny állása pillanatnyilag változatlan.
Kedvenc sör ügyben be kell valljuk, hogy gyalázatosan elhanyagoltuk hősi feladatunkat, és nem sokat kóstoltunk hetek óta, édességek terén viszont megállapítottuk, hogy alapvetően két kategóriát kell nyitnunk: a magyar ízlésnek kicsit savanykás, könnyű sütemények, és a finom, kiadós torták futamát, az utóbbiban a híres diós-mézes engadini diótorta lóhosszal vezet:
Svájc (nem) fenékig tejfel
Sok fejtörést okoznak a magánkastélyok, amiket szeretnénk megörökíteni, mivel a kitáblázásuk katasztrofális. Apróbb trükkökkel és néhány zsákutca feltérképezésével azért oda lehet persze találni a tapasztalt öreg rókáknak.
És ekkor következik a legtöbbjük kapujában a „Privat” tábla, innentől Svájcról szóló album helyett inkább lányregényt kellene írni a kacsalábon forgó palotákról és lakóikról, mert kézzelfogható információt sajnos nem lehet róluk nyerni. Ha van igény rá…:) :)
Az Altenklingen kastély, mint ideális helyszín a lányregényhez
Augusztus elseje Svájc államalapításnak ünnepe. Ők még nem rendelkeznek 1000 éves hagyománnyal az ünneplés terén, hiszen 1291-ban alapult meg az Államszövetség, Talán ezért nem láttunk pompás tűzijátékot sem. Zürichben vártuk estefelé a belvárosban az össznépi piknikezés utáni esti finálét, de csak az eső kezdte rá, a tűzijáték sajnos nem. Egészen pontosan még nem sikerült rájönnünk, hogy is működik ez Svájcban, de ahogy a Nemzeti Múzeum, úgy az ünnepi tűzijáték sem csak egy városé, mint nálunk: minden évben máshol tartják a fő ünnepséget, idén legnagyobb pechünkre nem Zürichben volt. Ami viszont biztos, hogy minden városnak van saját városünnepe, ahol garantált az ünnepi hangulat. Hát ezt is megtanultuk… nem először érezzük, hogy még nem tudunk „svájciul” gondolkodni.
Búcsúzás
Akinek ideje engedi, kukkantson bele a szánkó-sportok ősének nevezett St. moritzi Cresta run hangulatába, igazi felüdülés a nyári kánikulában:
http://www.youtube.com/watch?v=z7Mwes9MPZU
http://www.thecresta125.com/english/video/video.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése