Aargau kanton
Aargau kanton közelebbről
A kanton rengeteg látnivalójából következzen hát egy csokorra való. Első állomásom a gyönyörű környezetben megtelepedett, fürdő-kultúrájáról híres Baden volt. A Limmat folyó szép ívű kanyarulatában fekvő város védelmi rendszerének néhány kaputornya és városkapuja, az egykori helytartók rezidenciája, a Landvogteischloss kastély, valamint a város fölötti sziklakúpra épült Burg Stein vár nagyrészt szerencsésen túlélte az elmúlt századok viharait. Az egykori kastélyban ma történeti múzeum szemlélteti a város eseménydús történelmét, Baden fellegvárának romjai pedig békésen merengnek el az egykor falait dúló várostromok, s az elmúlt századok dicsőséges harcai fölött. A város két részét a Limmat fölött magasan ívelő, kecses viadukt köti össze, ahonnan szépen fotózható a középkori városmag. A modern hídszerkezet közelében látható Baden egyik leghíresebb építészeti emléke, az évszázados patinája által feketés-barna színben pompázó középkori fedett fahíd, melyet mai napig használ a forgalom. A város másik nevezetessége a Mária Mennybemeneteléről elnevezett gótikus templom és a mellette lévő St. Sebastian kápolna, mely középkori szokás szerint csontkápolnaként is szolgált, s ennek kissé morbid, kupacokba rendezett „tárgyi emlékei” ma is láthatók. Innen a templom teraszáról ugyancsak szép panoráma nyílik a mélyebben fekvő, folyóparti városnegyedre. A közelben induló sétány, modern díszkutakkal, vízköpőkkel, szobrokkal díszített hangulatos parkövezeten át vezet a híres badeni fürdők irányába és a Casino felé.
Az Aare parti Baden
A „szomszédos” Brugg közelében jelentős római-kori település feküdt, így napjainkban a környéken többfelé is található feltárási terület. Az óvárosban tetszetős, kastélyszerű épületben berendezett Vindonissa Múzeum őrzi a római kor emlékeit, ahol a kiállított tárgyak minél teljesebb képet próbálnak festeni a birodalom mindennapjairól. Életnagyságú viaszfigurák szemléltetik a kor légióinak, katonáinak, fegyverzetét, hadijelvényeit, viseleteit és a különféle római kori „társasjátékokat”. A korabeli római település részlet-gazdag, élethű makettje is megtekinthető itt, mely szépen visszaadja a rómaiak hihetetlenül magas szintű, változatos építészetét, várostervezésük mindenre kiterjedő aprólékosságát. Fennmaradt Brugg korabeli városfalrendszerének néhány őrtornya – mint a robosztus Schwarzerturm – és városkapuja, a Haupttor, valamint a tetszetős külsejű városháza épülete is. A város büszkén őrzi a modern pedagógia előfutáraként ismert Pestalozzi egykori lakóházát és a Fekete-torony mellett az Aare fölött átívelő középkori kőhidat, a város legkorábban épült hidját is. Az ósdi hídról jól látható a középkori városra jellemző építészeti, városszerkezeti forma; a meredeken a folyó fölé emelkedő homokkőfalra épült lakóházak, szorosan összeépült, egymáshoz bújó épületeinek hosszan nyújtózó sora.
Brugg – Vindonissa Római Múzeum
Brugg közelében található, a vele szinte már teljesen egybeépült, az Aare és a Reuss folyók által közrezárt kanyarulatban megtelepedett Windisch. Itt található Svájc egyik leghíresebb kora-középkori kolostora a Königsfeldeni-kolostor, ahol a sempachi csatában (1386) elesett nemesi családok sarjait, a fő hűbérurak tucatjait temették el. Napjainkra a nagy múltú kolostor szinte teljesen eltűnt, közvetlen közelében – „méltó módon” – pszichiátriai intézetet rendeztek be. A kolostortemplom is jelentős átalakuláson ment át eredeti formájához képest. A többszörösen megújult épület gótikus színes-ablakai viszont ma is ékei a templomnak, és érdekes végigtekinteni az egykori történelmi főnemesi családok emléktábláin, címerábrázolásain is, a síremlékek mentén. A templom, a korabeli tömeges temetkezésnek köszönhetően, a nemesi címerek „gyűjteményes háza” is egyben. Az egykori kemény kezű uralkodóasszony, Magyarországi Ágnes királynő emlékezete, talán több magyar látogatót vonz ide, mint Svájc más, hasonló karakterű emlékhelye.
Königsfelden kolostora – nemesi sírkőlap
A kanton nyugati csücskében található Aarburg „helyi hagyományokat” követve ugyancsak hatalmas kiterjedésű várral büszkélkedik. Az Aare folyó fölé emelkedő sziklateraszról méltóságteljesen tekint le a kanton legjelentősebb erőssége, mely évszázadokon át dacolt minden hódító törekvéssel. Dicsőséges előéletét követően, ma „jobb híján” fiú nevelőintézetként működik. Robosztus falainak, bástyáinak és tornyainak jelentős része el van zárva a turizmus elől, pedig kitűnő kilátás nyílik az egykori erődítmény falairól a városra, az Aare völgyére és a távoli Jura vonulataira egyaránt. A várat hordozó sziklakúp alatt, meglehetősen szűk terülten fekszik a régi városnegyed, hangulatos kis utcáival, tereivel, díszes homlokzatú polgárházaival és díszkútjaival.
Aarburg erődítménye
A Luzern felől érkező Reuss tágas folyóvölgyében fekvő Bremgarten a kanton egyik legbűbájosabb városa. Szűk, apró kis sikátoraiban sétálva, a látogató úgy érzi, valami még itt is megmaradt a középkor hangulatából. A folyó két oldalát feketés-barnára szikkadt évszázados fedett fahíd köti össze, mely még a mai megnövekedett forgalmat is stabilan szolgálja. A városképet a folyó fölé emelkedő várteraszról magasba szökkenő karcsú bástyatorony uralja. Alatta a régi városvédelmi erődítményfal-rendszer maradványai, tornyai – mint a „boszorkányok” elzárását szolgáló Hexenturm – és kapui teszik teljessé a régmúltat idéző romantikus képet. A középkori város fegyverarzenálját befogadó egykori Zeughaus és a polgárok élelmiszerkészletének jelentős részét őrző Kornhaus szinte teljesen eredeti formájában maradt fenn. Az alsó város hangulatát a gótikus templom és a körülötte emelt ősi kápolnák látványa határozza meg. A tágas, szakrális épületekkel „benépesített”, szépen parkosított tér, mint a korabeli város kultikus központja, különleges, misztikus hangulatot áraszt. Az óváros utcáit, tereit hangulatos, meredeken emelkedő, szűk lépcsősorok, sikátorok kötik össze. Az ódivatú utcák, apró terek mentén régi cégérekkel díszített polgárházak és dísz-kutak sorakoznak.
A hosszú történelmi múltra visszatekintő Habsburg vára már csak halovány árnyéka önmagának. Az egykori grófi „sasfészekből” – vagy eredeti nevét tekintve (Habitsburg), inkább Héjavárból – kevéske maradt meg. Csupán egykori lakótornya és az egyik palotaszárny élte túl a viharos századokat. Innen, ebből az ősi várból indult, a magyar katonai segítséggel, Ausztria trónját megszerző család „karrierje”. A szőlőskertekkel övezett várban, napjainkban vendéglő működik és egy soványka kiállítás méltatja csupán az egykor „Európa mételye/ fekélye/ ragálya”-ként ismert család helyi kötődését és történetét. Tény, hogy a későbbiekben Európa országainak királyi székeit „begyűjtő” Habsburgok nem válogattak az eszközökben és minden aljasságra, mocsokra készek voltak hatalmi törekvéseik érdekében. Fegyverrel és vérrel, árulással és mérgezéssel, intrikával és jogtalanságok garmadájával szereztek trónokat, országrészeket és aláztak porba nemzeteket. Az is tény, hogy erről ma már sem itt, sem pedig máshol nem nagyon emlékeznek meg. Gyalázatos, népeket, kultúrákat megalázó, nyomorba döntő és a végtelenségig kizsákmányoló, politikai, katonai, gazdasági és kulturbarbár tetteik az idők során a feledés „jótékony homályába” vesztek.
Igazi kis gyöngyszem az aargaui kastélyok sorában az ország egyik legszebb vízi-váraként ismert Hallwil várkastélya. A Hallwili-tó mellé épült erősség kettős erődítményrendszerét vizesárok rendszer veszi körül, mely még biztonságosabbá tette a várat egykori lakói számára. A romantikus lovagvárak formavilágát idéző erősséget körülölelő széles várárokba a Hallwili-tó lefolyását biztosító Aabach patak vizét vezették, amely ily módon századokon át védelmezte a várat az ellenség behatolástól. A két erődítményrészt egykor felvonható csapóhíd kötötte össze, mely ma is teljes épségében látható. A belső várban aprólékos történelmi kiállítás mutatja be a vár története mellett a környék gazdálkodását is. A termekben szép korabeli bútorok és viseletek, fegyverek és a fegyverkészítés eszközei, a környék gazdálkodására jellemző szerszámok és eszközök gazdag gyűjteménye látható. A vártornyokban és az azokat összekötő várfalak mentén körséta tehető, miközben kellemes kilátás nyílik a romantikus vár közvetlen környékre. A vizesárokban vízi-szárnyasok népes csapata lelt otthonra, külön hangulatot teremtve ezzel a vár körüli sétának. Tás és társai természetesen elvárják a jó falatokat minden arra tévedő turistától.
Hallwil vízi-vára
Nem messze a Hallwil várkastélytól, a szélesen szétterülő Reuss völgyében, Muri híres kolostora csábítja rövid kitérőre az utazót. A kolostor apátjai hosszú századokon át jelentős világi hűbérurak, birtokosok is voltak egyben, akiknek „súlya” volt a „nagy politikában”. A kolostor szinte valamennyi építészeti egysége ma napig fennmaradt, bár némelyik jelentős átépítésen esett át. A kolostor temploma ma is Svájc egyik leggazdagabban díszített barokk temploma. Színes-ablakai és a falait díszítő freskók elképesztő színvonalú művészeti munkákról tesznek tanúbizonyságot. A kolostor kerengőjét körbejárva ugyancsak csodálatos művészeti munkákkal, elsősorban gótikus színes-ablakokkal szembesül a látogató. A kolostor nagy becsben tartott része a Loretto-kápolna, mely a Habsburg-család emlékét is hivatott őrizni.
A Hallwili-tó lefolyását biztosító Aabach völgyében telepedett meg Lenzburg városa, a magasan fölé emelkedő sziklakúpra épült vár tövében. Az egykori grófi várban ma szép történelmi múzeum kiállítása tekinthető meg. Gazdag kiállítás szemlélteti az elmúlt századok termelési viszonyait, eszközeit, valamint a különféle fegyvernemek fejlődését, mintegy hét évszázadon át. A vár tornyaiban és az eredeti, régies hangulatot őrző termeiben, életnagyságú figurák segítségével, valósághű beállítások mutatják az egyes korok fegyvereit, katonai viseleteit és a várostromok elborzasztó hangulatát. A várudvaron gyakran tartanak a középkor hangulatát visszaidéző rendezvényeket, lakomákat, „lovagi-tornákat” a palotaszárny termeiben pedig a középkort bemutató, ismeretterjesztő előadásokat. Az alsó Várkapu alatti erdős területen apró faépületek idézik a középkor szegényeinek viskónak és gazdasági épületeinek hangulatát.
McDonald’s-i Capriccio: Egyik nap esős, rossz idő lévén a lenzburgi McDonald’s-ben dolgoztam készülő könyvem kéziratán, amikor egyszer csak odajött hozzám egy sertés-szerű nagydarab humanoid forma mondván: "ő a McDonald’s vezetője és vagy fogyasztok még és akkor maradhatok, vagy arra van az ajtó és mehetek! Nem lehet órákat ott csücsülni egy kávé mellett náluk!!" Eme primitív megnyilvánulás hallatán elöntött a lila düh, és nagyon pipa lettem. Odatoltam a sertés-szerű lény gülü szemei elé a blokkomat és mutattam, hogy egyrészt nem órák óta, hanem 39 perce vettem a kávét, a colát és a hamburgert, s ültem be a sertésóljába, másrészt az internetet nem ő adja, hanem a McDonald’s Corporation, és ingyenes a használata egész Svájcban, még őnála is! Aztán a pofájába nyomtam a két nagykövet ajánlólevelét és elmondtam neki, hogy az ő pénzéhes, elcseszett országáról és kantonjáról, egyben a városáról is készül az a könyv, amin dolgozom, s amiért inkább hálás lehetne, semmint efféle szarakodással bosszant. Igazából letojta az ajánlóleveleket – mit neki két diplomata ajánlása, elég nagy varacskos ő a saját kis szemétdombján – el sem olvasta őket (talán hatalmas sertés tokája betüremkedett az agya helyére is kiszorítva azt onnan), csak röfögött valamit tovább, ekkor már a schwyzerdütschnek nevezett helyi förmedvény nyelven. Gratuláltam neki a "sötétállományához", meg az IQ –20 értelmi szintjéhez, aztán még a képébe vágtam: „már tudom miért ilyen gazdag ez az ország, mert ilyen kisstílű szarrágók lakják!” Körbemutatva megkérdeztem még tőle, hogy hány vendég elől vettem el a helyet – ugyanis mindössze kilencen ültek a kb. 60-70 fő befogadására méretezett helységben!!! – majd utolsóként azt is megkérdeztem még tőle, ő szerinte milyen óránként fogyasztást kellene produkálni, aztán tokostul rávágtam az ajtót Mr. sertésre. Hát így szép az élet, csupa segítőkész „teremtményekkel” körülvéve, így aztán valóban van inspiráció a minél gyorsabb haladásra, hogy az ember minél előbb valóban elzúzzon az ilyen otromba, gennyes lények lakta vidékekről. Szóváltásunkra felfigyelt az a 6 fős, vélhetően a szomszédos építkezésen dolgozó mérnök csapat is, akik a tervrajzaik fölé hajolva már érkezésemkor is bent ültek, és az asztalukra tekintve, arányában semmivel sem fogyasztottak többet, mint én, pedig tudvalévő, hogy Svájcban a mérnökök kiemelten jó fizetést kapnak, messze az 5-6.000.-CHF (azaz egymillió – egymillió kétszázezer HUF) havi átlagkereset fölött! Távozásomkor mélyen hallgattak, remélem, erről a háziasított Sus scrofa-ról nekik is megvolt a véleményük, már ha értették kedélyes csevegésünket.
Lenzburg vára
A kanton, s egyben az ország északi határövezetében található Laufenburg városa, mely a koraközépkortól fogva a szép és gazdag Rajna menti várvárosok sorát gazdagította. A Rajna két partján megtelepedett város két oldalát szép kis középkori kőhíd, a Laufenbrücke köti össze. A Rajna jobb partja fölé emelkedő városnegyed épületei, mint a fecskefészkek, szorosan egymásra támaszkodva sorakoznak. Hihetetlenül szép, egységes hangulatot áraszt az apró kéményekkel, manzárdokkal tagolt, kicsiny alapterületű, toronyszerű épületek látványa. A túlparton, az óváros területén tetszetős, régi polgárházak szegélyezik az apró terek, rövid kanyargós utcák sorát. A korabeli várost körülölelő erődítményrendszerből sajnos elég kevés maradt fenn, ilyen többek közt a 13. századi Wasenturm és a kecsesebb, szerényebb 17. századi Wasentürmchen. Utóbbi mellett emelkedik a szerény méretű 16. századi Zeughaus, mely egykor a városvédők fegyverzetét fogadta magába. A települést egykor uraló Habsburg-vár romjai magasan a város fölött emelkednek. Mára csupán egyetlen lakótornya meredezik az egykori büszke helytartói várnak. Hangulatos, meredeken emelkedő sétány mentén érhető el, s csonka tornyából szép kilátás nyílik a városra és a Rajna-völgyre. Alatta a város egyházi nevezetessége, a keresztelő Szt. János tiszteletére emelt késő-gótikus templom látható. A 13. századi templom belsejét gyönyörű, elsősorban a névadó szent életét ábrázoló freskók és egy pazar orgona díszítik. A városka összképét, fekvését tekintve, Aargau egyik legszebb települése.
Laufenburg
A Zürichi-tó lefolyását biztosító Limmat folyó mentén fekszik a Badennel szinte teljesen egybeépült Wettingen. Az apró települése rejti Svájc egyik legszebb kolostorát, mely évszázadokon át a svájci ciszterek egyik legismertebb, leghíresebb és legpazarabb kolostora volt. A kolostor sajnos – követve sok-sok svájci történelmi, műemlék épület sorsát – oktatási intézményként funkcionál. A kolostor egykori épületszárnyaiban modern tantermek és irodák működnek, a pazar belsővel rendelkező kolostor-templom pedig csak bizonyos időszakokban tekinthető meg. A kolostor egykori kerengője egy híresség, P. Alberik Zwyssig emlékét őrzi. A falba süllyesztett emléktábla utal a „svájci zsoltár”, vagyis a svájci himnusz egyik megalkotójának itteni kötődésére. A svájci himnusz zeneszerzője, Zwyssig ugyanis 1821-től, 13 éves korától 1841-ig, a kolostor megszűnéséig, itt diákoskodott. Itt töltött évei alatt számos, a kolostor vallási életét szolgáló zeneművet alkotott.
Wettingen templomának orgonája
Basel kanton határához egészen közel található az ugyancsak Rajna menti hangulatos kisváros, Rheinfelden, mely sok hasonlatosságot mutat a közeli Laufenburg és a kanton középső tájain fekvő Bremgarten városokkal. Elsősorban a hasonló földrajzi elhelyezkedés, a folyópart menti megtelepedés miatt tapasztalható a Rajna, illetve az Aare partján kialakult városok összképében e nagymérvű hasonlatosság. Tény hogy ez a három szép kisváros sok tekintetben akár egymás ikertestvére is lehetne. A korzó hangulatú főutca egyik legszebb épülete az eredetileg 16. században emelt Városháza, melynek homlokzata barokk hangulatú, művészi ornamentikával és címeres festményekkel díszített. A két reprezentatív reneszánsz kapuval rendelkező épület udvaráról szép faragású késő-gótikus lépcsősor vezet az emeletre, ahol a Díszterem falait a Habsburg hercegek címeres képei díszítik. A várost egykor teljesen körülölelő városfalrendszer számos eleme fennmaradt, szinte teljes épségben. A korabeli be- és kivezető kereskedelmi utakat hivatott ellenőrizni a Felső Városkapu-torony, a 13. századi Obertorturm és az egykori Rézkupolás- vagy Gólyafészek-torony, a Storchennestturm, melyek ma is erőt sugárzóan tekintenek le a békés forgalomra. A Keresztes-háborúk idejét idézi az egykor Svájcban is megtelepedett keresztes lovagok egyik ágának, a Johanniták rendfőnökének rezidenciája, a Johanniterkommende ma is impozáns épülete. Közelében épült az egyházi lovagrend tagjainak vallásos félrevonulását és szertartásait szolgáló késő-gótikus kápolna, a Johanniterkapelle. Miután itt letudták napi kötelezettségüket, máris indulhattak az egyház áldásával, a „Szent Kereszt és Isten nevében” gyilkolni! Mily magasztos küldetés! Átsétálva a zászlódíszbe öltöztetett későközépkori kőhídon már német területen találja magát az utazó. Innen visszatekintve nyílik szép rálátás a középkori városrészekre és a hídfő mellett található sellő-szerű leányt ábrázoló díszkútra, mely egy korabeli legendát őriz.
Aarau a kanton székhelye ezen a nyáron nem sok szépséggel, látnivalóval kápráztatta el látogatóit. Az egyébként hangulatos óváros egész területe katasztrófa-sújtotta övezetre emlékeztetett; minden szétdöntve, felbontva, egyetlen hatalmas építkezési, felvonulási területre hasonlított az egész belváros. Mindenfelé csövek, vezetékek fektetése, és burkolatjavítás miatt felásott utcák és terek, elkerített, lezárt területek kiábrándító szövevényét tapasztalta az idetévedt utazó. Sajnos ezt a nem túl megragadó képet adta magáról a város idén, hosszú hónapokon át. Némi türelemmel felvértezve azért így is érdemes volt körbejárni a viszonylag kis területen felfedezhető látnivalókat. Meglepő élményként tapasztaltam, hogy a helybelieket úgy tűnik nem zavarta ez a skizofrén állapot. A feltúrt utcák építési törmeléktől tarkálló, bombatölcsérekre emlékeztető mély árkaiban kialakított „teraszokon” nyugodt társalgás keretében kávézgattak, ingatag asztalaik mellett, billegő székeiken helyet foglalva. Az egykori városalapítók, a Kyburgok által épített kiterjedt városvédelmi rendszer részei, a tornyok, bástyák és kapuk javarészt elpusztultak az idők folyamán. A kor egyik szép reprezentánsaként látható ma is a 13. századból fennmaradt Felső Városkapu és tornya. A korabeli védelmi rendszer egyik bástyateraszára épült a város késő-gótikus főtemploma, melynek karzata fölé emelkedik a kanton egyik legszebb kialakítású késő-barokk orgonája. Az óváros szélén található Aarau talán legszebb, legreprezentatívabb épülete, a 18. századi Haus zum Schlossgarten. A fényűző kastélyokra emlékeztető épület dísztermében ülésezett 1798-ban az első demokratikus svájci kormány, a Helvét Direktórium. Az eredetileg főnemesi nyári rezidenciaként emelt szép klasszicizáló épületben jelenleg a város kulturális intézményei működnek. A vele szemben kialakított hangulatos kis parkban magas talapzatról tekint le a neves író és államférfi, Heinrich Zschokke emlékét őrző bronzszobor. Az egykori polgárság jómódjára utal hogy az óváros utcái mentén épült hatalmas, több emeletes polgárházak kiugró ereszboltozatának belső felét gyönyörű festmények borítják. Ezek a változatos témájú ábrázolások, a szép gerenda-berakásos homlokzatokkal kiegészülve, egyedi, szép és egységes megjelenést biztosítanak az egész óvárosnak.
Aargauban, a kanton félreeső vidékeit járva, távol a kis- és közép-nagy városok nyüzsgésétől, még ma is hamisítatlan, az egykor egész Svájcra jellemző vidékies életképet tapasztal az utazó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése