2010. június 29., kedd


St Gallen-Marktplatz


A katedrális kívülről


A katedrális belülről

Dúlásaink közepette meglátogattuk St. Gallen majd’ minden múzeumát, és kellemesen elpilledtünk a sok szépségtől. A Néprajzi Múzeumot nem szabad kihagyni (nálunk 5*-os besorolást kapott), a Természettudományi Múzeum is (4*) igazán érdekes volt, rengeteg folyamatban lévő állat-visszatelepítési projektről is tudósít. A Textilmúzeum (2*) nem feltétlen érdemes megtekintésre, némi csalódást okozott, mivel csak a modern alkotásokat mutatja be (több évszázad csodás csipkegyűjteményeit az alagsorban „rejtegeti”), ahogy a Művészeti Múzeum (1*) is, rózsaszín autóroncs-alkotásaival és egyéb retteneteivel. Az itteni múzeumok egyébként nagyon „gyermekbarát politikát folytatnak”, nevelő jellegűek és minden korosztály számára élvezhetőek.
A híres kolostorkerület kellős közepén, a katedrális előtt sajnos a nyári játékok szabadtéri színpadát építik, így elég nagy a felfordulás. Ennek ellenére is hihetetlen hangulatos, élettel teli a katedrális közvetlen környezete is, sok helyi fiatal ott tölti napi 20-22 órányi szabadidejét. Ha sikerül úgy intéznünk, hogy jövő héten St. Gallenben legyünk, egy orgonahangversenyt is meg tudunk majd hallgatni


A történelmi belváros utcácskáin sok ismerős és néhány ismeretlen bolt és áruház mellett elrohantunk, az itteni kínálatról és az egeket felülről súroló árakról nem tudunk tudósítani. (Cserébe viszont megköszönünk minden tudósítást a foci VB-ről!) Kedvenceink a kis erkélyek voltak, a legszebbeket a könyvben majd részletesen megmutatjuk.

Elfurikáztunk a város botanikus kertjébe is, ami ugyancsak egy pici csalódást okozott. Ahogy elnéztük, leginkább diákok számára készülnek itt különféle „bokrok-mélyi felhomályosító programokkal” (Káma-Szutra:), amire abszolút megfelel. A konyhakerti mellékesből meg jól tartják azt a néhány tucat békésen legelésző dinoszauruszt, ami errefelé még fennmaradt a stabil franknak köszönhetően. (Túllegelésük ellen gondolkodnak néhány T-Rex betelepítésén, amire csak akkor kerülhet sor, ha a kanton főmuftija, Steven Spielberg áldását adja a dologra, addig is a Természettudományi Múzeumban tartják őket karanténban.:)
Megismerkedtünk a környék kisvárosaival is. Meglepően közel települtek egymáshoz, késő délután szabályszerűen megáll mindenhol az élet. Le is csúsztunk egy este a bevásárlásról, mert az éjjel-nappali óriás bevásárlóközpontok sem divatosak errefelé, de szerencsére nem haltunk éhen.

Fenomenális élménykollekciónkból még hiányzó túra – a Witz Weg


A Bodeni-tó fölött emelkedő dombok egyik érdekessége a Witz Weg, vagyis Vicc-ösvény. A kis körutat két kisvonatozás, egy hajózás a Bodeni tavon, és a piros vonal mentén egy 2-3 órás túra alkotja, a túraútvonal mentén német viccek gondoskodnak a jókedvről. (Előtte érdemes rekeszizomra gyúrni!) Meglátjuk, belefér-e, mindenki nagyon dicséri, de tartunk tőle, hogy a magyar humorhoz nem biztos, hogy felér a svájci… A kifakult piros vonal – azaz sárga – az elavult viccek útvonala.

Apropó, Bodeni-tó: besétáltunk egy röpke percre az alig 5 fokos (egyelőre még + 5C-os) vízbe. Ezzel a lendülettel el is ástuk a fürdőruhánkat a kocsi mélyére. Állítólag ez a helyiek és környékbeliek kedvenc strandja – közönsége elsősorban fókákból és túlélés-gyakorlatra érkező pingvinekből áll. A St. Gallen fölötti domboldalon viszont nagyon csábító három apró tavacska található. Terveztük, hogy elkukkantunk oda még egyszer az első fotó-vizit után pancsolni egyet, de a Nap napok óta csak lopja a napot, és folyamatosan dől a lé – na nem a kaszinóból, hanem magasabb szintről. Egyelőre nagyon kevés a napolaj fogyasztásunk, nem kell leizzadnunk – főleg lebarnulnunk – ebben a napok óta tartó „trópusi monszunban”. Akit érdekel, milyen időjárással kell szembenéznünk, a www. meteoschweiz.com oldalon találja a következő napok elméletileg pontos előrejelzését. Eddigi tapasztalataink alapján az „elvileg” kifejezést különösen hangsúlyoznánk, hiszen a jó idő mindig rövidebb ideig tart, mint ahogy ígérik…vagy meg sem érkezik. Hiába, sem a dunsztos-üveg mélyén kókadozó békák, sem pedig a „mete-urulógusok,” nem túl megbízhatóak errefelé.
St. Gallen mellett egy völgyben hangzatos túraútvonal fut, amelyet kisebb-nagyobb – a völgy mélyén rohanó Sitter folyó fölött ívelő – hidak után neveztek el a „Hidak ösvényének”. Természetesen itt sem hagyhattuk ki a fürdést. Térdig begázoltunk egy ”Kneipp-kúrára” a Bodeni-tónál sokkal barátságosabb hőmérsékletű kristálytiszta folyócskába, hogy a legjobb szögből csípjük el a fahidakat. A legjobb szöget sikerült is elcsípni bal talp külső éle közepével Szerencsére a helyi fauna néhány jeles képviselője (pióca) Dr. Bubó fitotékájából tetanuszos érzéstelenítővel érkezve, feladta az első kenetet. Ezt követően be kell valljuk, már nem jártuk végig a túrát, mert a hidakat már nem találtuk olyan érdekfeszítőnek – sőt egy némelyikük látványától egyenesen lehidaltunk – amilyennek hangzatos nevük ígérte. Sajnos a prospektus, amit utólag a szomszédos kantonban, Appenzellben szereztünk beigazolta sejtésünket. Sebaj!
Rorschach városka, ahol belekóstoltunk a Bodeni-tóba – vize kivételével – hangulatos mediterrán üdülőhely. Apróbb hibái, hogy közvetlenül a parton, a szállodasor ablaka alatt suhannak el a környék vonatai (igazi Kelenföld-jelleget kölcsönözve a pályaudvarnak), és hogy a Hundertwasser tervei alapján készült „Markthalle” – ami nevével ellentétben nem piac, hanem éttermek és kiállítóhelységek otthona – a város szélén, csúnya hangárok között épült. Mondhatni „Piac a város szélén” (lehetne akár egy elcseszett cseh vígopera is).
Egyik este volt szerencsénk egy gyönyörű naplementét elcsípni a Bodeni-tó fölött. Szinte az egész tavat beláttuk széltében-hosszában, a „Fünfländerblick”, vagyis Öt ország kilátója kilátóteraszról, (az öt országot jó pár száz évvel ezelőtt lehetett végigszámolni, ma már egységesebb a térkép) melyet egy kedves vendéglátónk, kalauzunk, Horváth Emil úr ajánlott figyelmünkbe. Természetesen nem tudtuk nem emlegetni a Balatont, ahogy a lemenő nap rózsaszín-lilára festette az alattunk elterülő tavat.
Aranyos ez a Svájc: nem elég a kesze-kusza kantonok rendszere, Horvát úrék faluja (Grub) egyik fele St. Gallen, a másik fele Appenzell kantonhoz tartozik közöttük a falu közepén a demarkációs vonal, a liba- és tehénlegelő, alias football-pálya!!
Persze azért Svájc sem fenékig tejfel: sajnos a mobilinternet-szolgáltatásuk olyan közkedvelt, hogy legalább 1 hétre előre esélytelenek vagyunk arra, hogy hozzájussunk, bármilyen szolgáltatónál kopogtattunk, mind hasonlóan „bizakodó” választ adott. Többször szembekerülünk azzal a bosszantó helyzettel is, hogy csak a legfőbb turistalátványosságokat táblázzák ki a városokban, a többit csak a leleményes, sokat kérdezősködő – 3 napi élelmiszer csomaggal felszerelt, felfedező-szakon végzett – turista találja meg. Ennek a kritériumnak szerencsére maximálisan megfelelünk, sőt a 3-napos élelmiszerkészletet jócskán túlteljesítjük. Hozzá kell tenni, hogy a helyiek legalább annyira tájékozatlanok a témában, mint mi voltunk útközben.
Egész meglepő módon már a svájci sofőrök sem olyan szabálytartók, mint hinnénk: láttunk egy pár őrült kamikaze, ön-, és közveszélyes sofőrt is. Ugyanakkor még nem szoktuk meg, hogy vissza kell venni a „magyaros” vezetési stílusból, például az alagutak bejáratánál, a gyalogátkelők magasságában, ahol valamelyik előttünk haladó előbb-utóbb megtalálja a fékpedált.
Pár napja már a tündéri, két félkantonból álló Appenzellben vagyunk, ahol vallási összeférhetetlenség miatt váltak egykor külön a „jó testvérek”.

Appenzell Innerrhoden


Appenzell Ausserhoden
Nagyon kedvesek velünk, a turisztikai irodában dolgozó fiatal hölgy, akivel még otthonról felvettük a kapcsolatot, mindent megmutatott nekünk, amit lehetett, minden programot, legyen az sajt-, sör-, cimbalom-, övkészítő, vagy ezüstműves mester, készségesen megszervezett nekünk és szinte mindenhova el is kísért bennünket. 2 éjszakára az ő közbenjárására a turista iroda vendégei vagyunk egy belvárosi szállodában (Hotel Adler), szárnyalunk is bizony sasként a boldogságtól! Mérhetetlenül hálásak vagyunk Katrin Willinek a segítségéért. Sajnos külső felvételeket még nem sokat tudtunk csinálni, mert még mindig pocsék, esős az idő, de (valamelyik) jövő héten már javulás várható – Gran Canariára már jó időt mondanak – és természetesen küldünk majd napos képeket is – ha a Nap végre nem lopja naphosszat a napot – ha végre láthatjuk a Napot….vagy vettünk az ajándékboltban képeslapokat a napos Appenzellről..

Egy kis érdekesség búcsúzásképpen


Az Appenzeller Bitter gyomorkeserű nagyon népszerű „jószág” errefelé – letöltésekor kéretik edényt a komputer alá helyezni! – üvegében a 15. századból fennmaradt helyi szilveszteri felvonulás látható: a helyiek nagy maszkokban, még nagyobb tehénkolompokkal, kis csapatokban járják a vidéket és énekelve boldog új évet kívánnak minden szomszédjuknak. A hidegre való tekintettel mindenhol megkínálják őket valami fagyállóval (86-os keverék, vagy magasabb oktánszámú, turbó-löket lóerő javítóval) aztán menetelhetnek tovább…jövő Szilveszterig. Hasonlít egy kicsit a mi Busójárásunkra, főleg az alábbi figurák által. Csuda édesek ezek az appenzelliek!

2010. június 17., csütörtök

Kalandozásaink 100 napi járóföldre

„Megpróbáltatásaink” első hete
- St Gallen 1. rész -

Hosszas előkészületek, szervezkedés után eljött az indulás napja. Az előző kötet születésének körülményeit felidézve, kissé felemás érzésekkel. Egyrészt az újabb kalandokra gondolva várakozás telien, másrészt az újabb kemény kihívás miatt némi lelki teherrel megpakolva. Ez utóbbi nyomasztó érzést Réka társasága – aki képes megosztani velem e nomád élet mindennapi kihívásait – simulékonyabbá, elviselhetővé teszi. Ausztria északi tartományain, majd Bajor-földön haladva – a fürdésre, maradásra csábító, kéklő Chiemsee partján – a távoli Alpesek irányába. Az Ens folyón túl, elhagyva „szállásterületeink” határát, már „idegen” vidéken haladva kóstoltunk bele őseink idegenbeli kalandozásainak világába. Elsőként azt a vidéket (St. Gallen kanton) „dúljuk” végig, némileg békésebb keretek közt – még a boroshordók feltörésétől és a lerészegedéstől is eltekintve –, ahol elődeink félelmetes nevet szereztek maguknak. Itt az óta békésebb élet zajlik, s mindenhol Gallus emléke kísért. A mackó kedvelt jószág errefelé is – mint sok kanton és város címerében – hiszen ő „segédkezett” Gallusnak a maradásban, itt a Sitter szurdokvölgyében.






Svájc-ország



St. galleni kalandozásaink helyszíne


Mi is igen szoros barátságot kötöttünk a város címerállatával, a Mackóval, aki 620-ban Gallus testvérnek, az itt megtelepedő ír szerzetesnek fát hordott tábortüzéhez. A Mackó barátságos brummogás közepette ma is járja a várost egy fadarabbal a kezében, némileg kérdőn a Homo Turisticus népes, őgyelgő csoportjaira tekintve – ki hagyta ezt el kétlábú csupaszbőrű testvéreim? – kérdi, s kínálja némi eledelért cserébe.


2010. június 8., kedd

Start

Kedves barátaink, ismerőseink, volt utasaim!

Szeretettel köszöntünk minden kedves érdeklődőt, aki „elkísér” bennünket svájci utazásunkra!
Sokan találkoztak már Svájc csodáiról írt első albumommal, aki még nem, látogasson el a http://www.svajcitajak.hu/ honlapra! Az Örök Szövetség – Svájc című könyvem 2008-ban jelent meg és csak szűk körű terjesztésben került az olvasóközönség kezébe. Akik közelebbről ismerik a szerzőt, vagy találkoztak vele Svájcról tartott országos előadássorozatának valamelyik helyszínén, esetleg idegenvezetőként csoportjainak egyikében részesei voltak kalauzolásának, hallották már az album megszületésének kalandos történetét is. A ”kalandozás” akkor Közép-Svájcból indult (Schwyz, Uri, Nidwalden, Obwalden, Luzern, Zug), majd a napsütötte dél-svájci tájakon át ( Ticino, Wallis), a nyugat-svájci tavak kantonjai (Vaud, Genf, Neuchatel és Fribourg) mentén vezetett.

Az idén közösen vállalkoztunk a folytatásra, a második kötet elkészítésére és néhány hónapos előkészület után, június 7-én indulunk a nagy kalandra. Svájc további 14 kantonjának minden hegyét-völgyét, zeg-zugát bejárva igyekszünk Helvetia minden titkát felderíteni. Kísérjenek el minket St. Gallen, Graubünden, Glarus, Appenzell Innerrhoden/Ausserrhoden, Thurgau, Schaffhausen, Basel-Stadt/Landschaft, Solothurn, Aargau, Jura, Zürich és Bern kantonok csodás vidékein át, a kezdetektől végigkövetve a második kötet útját. Tartsanak velünk a „vajúdástól” a könyv megszületéséig, hogy végül az „együtt töltött” hónapokat követően, a mű eljuthasson méltó helyére, az Önök könyvespolcára! Az albumban megismerkedhetnek Svájc leghíresebb szülötteivel, nagy gondolkodóival, hagyományaival, legendáival, találmányaival, hivatalos nyelveivel, államformájának sajátosságaival és a kantonok sokszínűségével is.

Útközben igyekszünk – terveink szerint hetente hírt adni magunkról, és megmutatni mindent, amit láttunk, és ami esetleg a könyv kereteibe sem fér már bele.

Első állomásunk St. Gallen város és kantonja lesz. Meglátogatjuk barokk székesegyházát és egykori kolostorának impozáns könyvtárát, felfedezzük hangulatos utcácskáit, múzeumait, teszünk egy emlékidéző „időutazást” kalandozó őseink korába visszanyúlva, majd az útikönyvek turistacsalogató szlogenjein túl betekintünk a kelet-svájci város mindennapjaiba.

Megköszönjük családtagjaink, barátaink, ismerőseink segítségét, bíztató szavait. Külön hálával tartozunk a honlap elkészítéséért Pisch Tamásnak, a honlap megújulásáért, a blog megtervezéséért, elkészítéséért és a számítógépes „továbbképzésért” Meznerics Ádámnak. Köszönjük mindkettőjük végtelen türelmét és segítőkészségét!

Kasó László és Fábián Réka