Zürich kanton meglehetősen iparosodott vidéke Svájcnak, a központon kívül még egy nagyvárossal Winterthurral a szívében. Winterthur belvárosa megőrzött ugyan egy-két szép, történelmi hangulatú épületet, de alapvetően egy rohamosan fejlődő iparvárosa, közlekedési-kereskedelmi gócpontja Közép-Svájcnak. A központjában kellemes parkövezetben található múzeumainak egy része és a szép helyi „parlament” épülete, mely előtt hangulatos díszkút is emelkedik. Érdemes megtekinteni a Művészeti Múzeumot, belekóstolni az óváros sétálóutcájának „korzó-hangulatába” és felsétálni a város fölé emelkedő domb kilátóteraszára, ahol egy szolidabb rózsakert is található. Sajnos itt tartózkodásunkkor éppen renoválás miatt néhány múzeumát kiiktatták a városnak – a nyári turista időszak kellős közepén! Ki érti ezt? Nyilván az erős napsugárzástól gutaütött svájci honatyák így szavazták meg!
A Parlament épülete Winterthruban
A város igazi szenzációja a belvárostól kissé távolabb található. Ez nem más, mint a Technorama. Itt nem a modern zenei világot prezentáló techno zenei hatásokra tejelő milkák tejéből előállított margarinféleség készül. A múzeum több szekciója elképesztően gazdagon tárja elő a fizika tudományának legkülönbözőbb területeit. Több száz működtethető modell mutatja be a fizika világának legérdekesebb kísérleteit, gépeit, kutatási területeit. Bár a gyermekeket is szívesen látják, itt a felnőttek lesznek a „leggyerekebbek”. Öröm látni, ahogy apuka önfeledten – gyermekéről teljesen megfeledkezve – ül be a különböző modellek elé, hogy valamennyit végigpróbálja, a „desszert” meg közben kezdjen magával, amit akar. Aztán estére begyűjtik a csellengő kölykök közül ki-ki a sajátját….vagy jobb híján válogat a maradékból. A három emeleten kialakított hatalmas kiállítótérben elkülönítve találhatók a mechanika, az elektromosság, a mágnesesség, a gravitáció világának érdekességeit bemutatató modellek, játékok. Mellettük elhelyezték a jelenségek magyarázatát tartalmazó információs paneleket, hátha nem ért valamit az idetévelyedett. Praktikus egy egész napot rászánni, mivel valóban elképesztően sok makett, modell csábítja el a látogatót, némelyik feladat, logikai játék hosszabb tartózkodásra is. A kiállítás egyik érdekessége az a kb. 2,5 m átmérőjű belülről megvilágított Föld-gömb, mely egy kezelő panel segítségével bemutatja bolygónk történetének felszíni változásait, a kontinensek vándorlását, az évszakok váltakozását bolygónkon, a jégkorszakok világát, a tengerfenék „láthatatlan régiót, az éjszakai fénybe borult Föld „fénygócait” az emberi települések mentén. Aztán a forgó gömb átalakul, s máris a Hold krátereit mutatja végig, majd kilép a tágabb Univerzum világába és Naprendszerünk bolygóit is végig modellezi. A kiállított modellek, előtárt kísérletek egy részét a nap folyamán ismeretterjesztő programok keretében be is mutatják. Egyszóval érdekes kalandozásra invitálják az ide látogatót.
Zürich látnivalói közül nehéz válogatást adni. A város akár egy hétre való programot is kínál rengeteg, valóban értékes gyűjteményekkel rendelkező múzeuma révén. A Kunstmuseum elég komoly átfogást nyújt az európai festészet különböző korszakaiból. Legalább félnapra be kell vonulni termei labirintusába, hogy valamelyest élményt kapjon az ember a hatalmas gyűjteményből. Leginkább a svájci művészek bemutatása áll a központban, de szinte minden „világklasszistól” őriznek itt műveket. Zürichben a múzeumok fejedelme vitathatatlanul a Landesmuseum, amely a Nemzeti Múzeumok sorába tartozik és valóban elképesztően sokoldalú. A romantikus lovagvárra emlékeztető épületben emeletek, folyosók, termek tucatjait bejárva ismerkedhet meg a látogató a város és kantonja, sőt az egész ország területéről „bespájzolt” művészeti étékekkel, várak, kolostorok, főnemesei rezidenciák komplett szobáival, fegyverekkel, ötvösművészeti remekekkel. Fél nap alatt erősen „talpalva” lehet körbe járni a hatalmas gyűjteményt.
Landesmuseum
Ugyancsak érdekes a Rietberg Museum gyűjteménye, mely idén különlegességként a Távol-Kelet művészetéből ad hihetetlen gazdag ízelítőt. Pagodák, szentélyek, templomok, uralkodói villák, erődítmények művészeti munkái, világi és vallási szimbólumai szerepelnek szép számban a kiállításon. A Kulturama nevű múzeum az emberré válás szakaszait, leleteit, az élővilág evolúcióját szemlélteti rengeteg fosszília, csontlelet bemutatásával. Főként diákok oktatásába illeszthető programjai, kiállítási tematikája van. Érdemes a Zürichhorn területén található Kínai kertet is megtekinteni, mely területileg ugyan apró, de a rohanó, zajos városban valóban „a béke és nyugalom szigete”. A hangulatosan – a kínai hagyományokat követő módon – kialakított kertben kis patak kanyarog, felette kecsesen ívelő híddal. A szép zöldövezetben apró szentélyek, nagyobb pagodák varázsolják ide a Kelet világát. Erős színek, ijesztő sárkány- és démon motívumok díszítik a meseszerű kis épületeket. Sokan járnak ide a helybeliek közül is, egy kis nyugalomra, belső békére, pihenésre vágyva.
Részlet a Kínai kertből
A közelben található a Botanikus kert, sajnos kissé eldugva a metropolis háztengerében. A kert nagy része egészen egyszerű, helyenként kis erdő részletre emlékeztető, helyenként parkhatású, benne apró kis tóval és három UFO-kupolával. A kupolás üvegházakban komplett kis ökoszisztémákat igyekeztek kialakítani, elsősorban a trópusi esőerdők és a szavannák növényvilágát bemutatva. Kár hogy a kert hangulatát egy-két ronda modern épülettel elcsúfították.
Botanikus kert
A Zürichberg nevezetessége a Zürich Zoo. Az állatkert viszonylag kis területen fekszik de igyekeztek úgy elrendezni hogy nagyobbnak tűnjön. A park alapvetően a „kontinensek szigetei”-ből áll, mindegyik kontinens állatvilágát az adott „szigeten” bemutatva. A belépőt mindjárt a szép rózsásflamingók színpompás szigete köszönti. A park készülőben lévő érdekessége hogy megpróbálják lemodellezni a dél-amerikai Pantanal élővilágát. Reméljük sikerülni fog, egyenlőre csak szétdúlt, munkagép-zajos rendezési terület. A park egyik friss szenzációja a hópárduc szaporulat. Az állatkertekben még ma is ritkán látható ázsiai macska-féle meglehetősen speciális élőhelyet népesít be a magashegyek világában. Szerencsére a párduc mama és kölyke természetes hatású kifutót kapott itt, és az alig négyhónapos „hiperaktív” kölyök gondoskodott a látogatók szórakoztatásáról.
Hópárduc
Anya és kölyke
Indiai oroszlánéknál is friss szaporulattal büszkélkedtek de ők diszkréten félrevonultak, olyannyira hogy látni sem lehetett őket, akárcsak a rokonukat, a nagymacskák fejedelmét, a szibériai tigrist sem. Szép a kert emberszabásúakat – csimpánz, gorilla, orangután – bemutató részlege is csak szomorú és megalázó, hogy ezek a félig-emberkék bezárva élik le életüket.
Farkasok
A Limmat part, a belvárosi kis „zászlós utcák”, a tóparti sétányok és a kikötő környéke rengeteg bámészkodót vonz. Esténként érdemes a már kissé kevésbé forgalmas Bahnhofstrassén is végigsétálni és az este 9órától kivilágított Grossmünsterben, Fraumünsterben és a Limmat-part épületeiben gyönyörködni.
Grossmünster
Mint a nagyvárosok jellemzője, Zürich belvárosát is ellepik a „csövezők”, elsősorban indiaiak, észak-afrikai arab és néger etnikum. Ez csak azért is érdekes, mert egész nap ott őgyelegnek, unatkoznak, helyenként megpróbálják az arra járó turistát egy cigire levágni. Érdekes hogy bár minden tele van velük és nap, mint nap ott vannak a rendőrök nem nagyon foglalkoznak velük. Lehet, hogy érdekes lenne tudni vajon miből élnek??!! Az én autómat a határon Svájcba érkezésemkor rögtön félre állították ahogy a közép-európai rendszámot meglátták és tuributiknak nézték. Mielőtt a vámos derékig merült volna a csomagjaimban, bemutattam neki a két nagykövet ajánlólevelét, melyet követően eltekintett a kocsi végigdúlásától. Undorító az a diszkrimináció amit művelnek velünk közép-kelet-európaiakkal!!!! A nagyvárosaik meg tele vannak unatkozó, élősködő bevándorlókkal, hát ettől „szép” ez az ország. Roppant igazságos és demokratikus….az egyik oldal felé.
Az esti Zürich
Schwingen
A birkózás svájci variációja a Schwingen, ami igen nagy népszerűségnek örvend kicsik és nagyok körében sajátos szabályaival és hagyományaival. A hónap várva-várt nagy eseménye a Frauenfeldben megrendezett Eidgenossische Schwingerfest, vagyis Nemzeti Bajnokság volt. A svájci birkózótársadalom legnagyobb megmérettetése, melyet 3 évente rendeznek csak meg, tehát elég komoly a tétje. A háromnapos rendezvénysorozat utolsó napján, vasárnap látogattam el a tett színhelyére. Gondoltam addigra a férgese kihullik a selejtezőkön, marad a java, a túlélők megérdemlik, hogy megnézzük és szurkoljunk nekik.
A jelzett 9.30-as kezdésre meg is érkeztem, hát nem akármilyen „háborús állapot” volt már a környéken is! Autók, lakóautók ezrei táboroztak a környéken; látszott mindenki több napi tábori körülményekre, elhelyezésre rendezkedett be. Legalább öt-hat ellenőrzőponton kellett átverekedni magamat az autóval, hogy ne valahol a legkülső parkolók valamelyikébe tereljenek be, amelyik legalább 25 fényévre van a lényegi eseményektől. Mindenhol kimagyaráztam kihez megyek, a két főgóré, akikkel sikerült már előzetesen felvenni a kapcsolatot, neve aztán minden újabb ponton továbblendített. Végül elértem hogy betereltek a Press-parkolóba! Már ez sem semmi eredmény volt, hogy nem kellett kilométerekről becuccolnom a fotófelszereléssel! Aztán szinte az Aréna kapujában parkoltam le. Mire a „svájciasan” lelassult biztonsági őr mami felocsúdott, én már be is álltam, aztán megnyugtattam őt, hogy minden OK, nem fogják őt kirúgni miattam. Az Aréna sok-sok szektorból állt, mint egy atlétikai-, vagy futballstadion. Az egyiknél bepróbálkoztam, mondván: nekem a sajtópáholyban van foglalt helyem. A két név említése kissé zavarba hozta az ajtónállókat, hosszasan telefonálgattak, de fel nem engedtek, majd a Media-centerbe irányítottak. Ott újra előadtam a problémámat, mire hívtak egy kedves hölgyet a média-titkárságról – neki ismét elmondtam, mi ügyben vagyok itt. Miután nem volt a nevemre kitöltött Press igazolvány – minő mulasztás schwyzerek!! – kézbe vette ügyemet és innentől végre egyenes utam volt tovább. Gyorsan nyomtattatott ki a nevemre egy Press igazolványt amit büszkén a nyakamba akasztva elindultunk a média-páholy felé. Fel azonban nem mehettem, hanem ott kellett várnom a média-páholy tövében Karl Ritter „barátomra”, aki 10 perc múlva meg is érkezett. Barátságos bemutatkozást követően bekísért az Arénába és bementünk a kordonon belülre, közvetlenül a küzdőterek mellé, hogy onnan fotózhassak, ahogy ezt egyeztettük levelezésünkben. Fotózás közben azért váltottunk pár szót vele is, de végre a dolgok sűrűjében „alkothattam”! Aztán ebédszünet következett. Kísérőm megígérte, hogy fél 2 kor majd felvisz a sajtó/ média-páholyba.
A szünetben körbejártam egyet a millió pavilon és sátor között. Hát hatalmas „buli” volt, egész Svájc kifordult gyökereiből és itt volt, kantononként bemutatkozva mindenki aki csak számított. Beleszaladtam egy sörkóstoltatásba Feldschlössenéknél, s mivel úgy tűnt szívesen adják a kis pohár söröket, besoroltam még kétszer repetára – gondoltam ne álljon szegény csapos leány hiába a tűző napon egész nap, akkor már legyen forgalma. Így legalább a folyadék-háztatásom kezdett helyre billenni. Erre viszont enni kellett valamit, annál is inkább mert minden második pavilon és sátor ételeket kínált – minden első meg sört és különböző szürkeállomány-pusztító, vesemérgező italokat. A többi a kultúrát szolgálta!! Egy helyi szendvicsspecialitás Schwingerbrot, vagyis Birkózószendvics megkóstolása után egy kicsit már jobban éreztem magamat. Az árak persze, ha nem is csillagászatiak, de erősen „emelkedett hangulatban” voltak. Ennek ellenére az összes sátor összes ülőhelye elkelt, sok helyen előzetes foglalás alapján (!) és a talponállók személyzete sem unatkozott. Végigmentem a helyi „Avenue”-n, a hírességek sugárútján. Természetesen a schwinger-königek sugárútján, ahol fényképükkel „kizászlózva” jelen volt valamennyi eddigi „birkózó-király” a hagyomány történetéből.
Ebédszünet után indultam vissza, hogy bejuthassak végre a sajtó-páholyba is. Valahogy sikerült elkerülnünk egymást Herr Ritterrel, úgyhogy egyedül kellett bejutom. A biztonsági őr azonban a kártyám kódszáma alapján rögtön kiszűrte hogy én nem vagyok a sajtó-páholyba „akkreditálva” és nem akart felengedni, hiába hivatkoztam bárkire. Így addig beszéltem neki, mire belesápadt. Ekkor végre zöld jelzést kaptam. Nem mintha tömeg lett volna fent „sajtóéknál”, még tucatnyian befértünk volna, na de hát a látszatmegőrzése az errefelé roppant fontos! Gyorsan készítettem egy totálképet az Arénáról aztán indultam is le a toronyból, mert lentről a pálya széléről sokkal jobb volt a rálátás a küzdelmekre. Bár délelőtt Ritter barátom megvigasztalt, hogy ide a kordonon belülre nem tudok majd nélküle visszajönni, én határozott léptekkel – nyakamban a Press carddal – már otthonosan közlekedve a kordonon belül, visszatértem. Igyekeztem olyan magabiztosan mozogni, mintha legalábbis egy VMIP (Very mostly important person) vendég lennék.
Végig fotóztam a küzdelmeket, majd a végén a középső küzdőkört is megpályáztam, ahol a döntőt vívják majd. Erre reggel Ritter barátom úgy célzott, hogy semmi esélyem sincs rá, ne is próbálkozzam. Gondoltam megpróbálok eme stabil kijelentésre is rákontrázni. Kicsit sikerült pesszimista életfilozófiájára rávernem, mert akárcsak a nagyok, én is elhelyezkedtem fotófelszereléssel, állvánnyal a központi küzdőkör mellett az Aréna kellős közepén. Gondoltam: na ezt adja le az SF (svájci össznépi Tv)! Kitartásom, szorgalmam és határozottságom meghozta gyümölcsét. Első vonalból fotózhattam az országos döntőt! Erre varrjál gombot Herr Ritter barátom! Közben – miután én nem viseltem a hivatásos fotósok sorszámozott „mezét” – odajött hozzám egy biztonsági ember. Megemlítettem neki, hogy kinek a vendége vagyok – a kétszeres Schwingerkönig, vagyis Nemzeti Bajnok Ernst Schläpfer neve azért adott némi tekintélyt, ő a Nemzeti birkózószövetség vezetője és vele szintén egyeztettünk egy találkozót erre a zsúfolt napra– majd felmutattam a követségi ajánlóleveleket és innentől fogva „That’s right” és „OK” volt minden! A továbbiakban senki nem zaklatott tovább!
Azért ha belegondolok, nem piskóta, hogy hazánkat egyedül én képviseltem ilyen tűzközelben, abszolút kiemelt pozícióban, egy kiemelt svájci rendezvényen (mégiscsak szövetségi rangadó volt!) amit 3 évente rendeznek meg! A győztesről – követve a hivatásosokat – én is testközelből készíthettem fotókat, meghallgathattam első interjúját, két lépésről láthattam bajnokká koszorúzását, és személyesen gratulálhattam is neki! Majd megtörtént a Böserek, vagyis a legjobbak ünnepélyes koszorús-avatása is, akiknek fejére a „thurgaui szépek” női válogatottja helyezte fel a babérkoszorúkat. A Böser díj gyakorlatilag megfelel más sportágnak érmet nyert versenyzőivel. Aztán gondoltam, ha már ennyire emelkedett a hangulat és így bedolgoztam magamat eme belső körökbe, és többé úgy sem lesz már alakalom rá, odamentem és bemutatkoztam Ernst Schläpfernek – akivel eddig ugye csak email és telefon kapcsolatban voltunk – és megköszöntem segítségét. Jó érzés volt barátilag kezet fogni, és néhány szót váltani a sport egyik élő legendájával, aki mosolyogva, barátságosan viszonyult hozzám.
Aztán kezdődött a különböző előadókkal fűszerezett finálé. Zenekarok, jódlerek fellépése, majd hangos zeneszóval bevonultak stüszivadászék, aztán az Alpfartok, (vagyis a tehenek ünnepélyes legelőre való „felköltözése” és „hazajövetele” a nyári szezonban) hangulatát idéző „főkolomposok”, végül a sörös- és sajtos kocsik felvonulása következett. Hőlégballonok, lufik tucatjai az aréna fölött, totális szín- és zenei kavalkád, jókedv, vidámság, evés-ivás, ünneplés. Hát ilyen egy Schwingenfest hangulata.
Azért időnként kilazulnak a schwyzerek is, mint a sezlonrugó, voltak itt is erősen „bekávézott”, kicsavarodott elemek, de alapvetően kulturáltan zajlott a dolog.
Búcsúzás
Akinek van ideje és kedve a graubündeni hegyeket csodálni, annak biztosan tetszeni fog a különleges graubündeni vasutat és tájat bemutató kis videó:
http://www.rhb.ch/Video-Bernina.698.0.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése