Toggenburg térképe
A felsővölgy szinte valamennyi apró településéről felvonó közlekedik mindkét oldali hegyvonulat szép kilátást nyújtó csúcsaira. Wildhausban sikerült a neves reformátor, Zwingli szülőházát megtekintenünk és lefotóznunk. Utána a szomszédos Unterwasserből kabinos felvonóval feljutottunk a Chäserrugg (2262 m) csúcsára, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk. Előttünk a mélyben „kiterítve” a Walensee smaragdzöld víztükre, és a meredeken fölé emelkedő, távolba nyúló Glarni-Alpok, mögöttünk pedig a Säntis és vidéke tárulkozott ki. A Churfirsten érdekessége, hogy egy szűkebb régiójában kőszáli kecskék és zergék apró populációja maradt fenn a turisták gyönyörűségére. Egy zergét sikerült nekünk is lencsevégre kapnunk. Sajnos az idő állandóan kicsit párás volt így másnap újra felmentünk és mivel ekkor sem sikerült jó képeket készíteni elhatároztuk, hogy még aznap fenn alszunk a csúcson. Felmálházva vágtunk neki ismét a csúcsnak – feldíszítve, mint a karácsonyfa – hálózsák, matrac, kaja, fotófelszerelés. A személyzet mosolyogva konstatálta látványunkat. Az utolsó kabinnal feljutva már csak az étterem és a felvonót működtető társaság személyzetét találtuk fent. Már-már berendezkedtünk volna a szikla-fennsík tetején, alkalmas pihenőhelyet találva, teljesen beletörődve sorsunkba, és éppen koccintottunk a ránk váró éjszakára, amikor az étterem vezetője közölte velünk: a „vének tanácsa” úgy döntött, hogy a technikai személyzet pihenőhelyét megkapjuk éjszakára. Valószínűleg együgyű elhatározásunkat, elkötelezettségünket látva inkább felajánlották a szobát, semmint reggel mirelitáruként szállítsanak le bennünket az első kabinnal, elrettentve a hegyre látogatni szándékozó turistákat. (Még éjjel fél 3-kor is plusz 12°C volt a csúcson, s legnagyobb szerencsénkre szél se mozdult) Miután megmutatták és ránk hagyták alkalmi szállásunkat, minket is magunkra hagytak. Hihetetlen jó érzéssel tekintettünk a közelgő éjszaka elé. Örömünkben hintáztunk kicsit a szikla-játszótér panoráma hintájában, majd a túlélésünk biztosítására felhozott pálinkával megünnepeltük az emberi beleérző- és segítőkészséget. Sajnos a Tökéletes Fotó mégsem készült el, mert az idő továbbra is túl párás volt éjjel és nappal is, így hát félretettük ezt a problémakört és elhatároztuk, hogy megpróbáljuk a Walensee túloldaláról megörökíteni a Churfirstent, akinek szeptemberig adtunk időt a párából való kivetkőzésre.
A Churfirsten
A következő nap várva várt eseményének a Flumserberg-túra ígérkezett. A Flumserbergre felvonóival tettük meg a túra nagyját, legalábbis eredetileg azt hittük. Aztán nekilendült a fantáziánk, honnan lehet szebben lefotózni a kis tavat, ami a felvonó végállomásától egy jó órányi túrával volt elérhető. Addig cifráztuk ezt az egyórás túrát, míg egy kétszer olyan hosszú, panoráma-úton vágtunk neki visszafelé. Minden fáradtsága ellenére kétségkívül megérte a túrázást. Az egyetlen probléma (azon túl, hogy a hátizsákon és fotó felszerelésen kívül egy laptop is volt velünk potyautasként), hogy az utolsó völgybe induló felvonó nagyon megfuttatott minket visszafelé úton, hegyre felfele. Így a hivatalos részidőt bő félórával túlteljesítettük, s nagy lihegve estünk be a felvonóba, így viszont már nem a legutolsóba; szóval elértük célunkat. A fényképezési lehetőség viszont ugyanúgy igen korlátozott volt, mivel a felhős-párás levegő jótékonyan eltakarta a szomszédos hegyeket.
Alaposan kimerülve estünk be a felvonóba. Lefelé úton, amikor megláttuk, hogy a Walensee-ben fürdenek (!!!!!), azonnal erőre kaptunk és miután visszaérkeztünk a felvonóval a partra – mint a bivaly, amikor vizet érez – rögtön belevetettük magunkat a vízbe. Rettentően élveztük a 18 °C-os vizet, mivel a fent hegyek között 30 °C felett volt! Este levezetésként egy csöndes kis helyen megnéztük a foci VB éppen aktuális mérkőzését. A szünetben kiderült, hogy a csapos hölgy gödöllői származású apai ágról, s bár nem beszél magyarul, a hangzás alapján megállapította, honnan jöttünk. Kellemes meglepetés volt!
Flumsberg túra
A hegyek után egy kis kulturális kalandozás következett: a változatosság kedvéért, Sargans várát, gyönyörű helytörténeti kiállítását és hangulatos kis belvárosát felfedeztük fel. Egy nagyon barátságos helyi úriember még a barátja szőlőskertjébe is beinvitált minket a Tökéletes Fotó kedvéért, s a vár onnan igazán lenyűgöző volt!
Bad Ragazban végigfutottuk a gyógyfürdőt és a hozzá épült 2 luxusszállodát. El kell ismerni, hogy rettentően elegánsak voltak. Lehet, hogy elegánsabbak, mint az otthoniak, de így látatlanul is biztosak vagyunk benne, (természetesen mindenfajta elfogultság nélkül) hogy a mi gyógyvizünknél jobbfajta nedű itt sem lehet!
St Gallen kanton 1-2 érdekességét még a visszaútra tartogatva – hiszen a Bodensee még visszavár minket egy fürdésre és némi munkára is persze – átkocsikáztunk Graubündenbe, Svájc legnagyobb, ugyanakkor legritkábban lakott kantonjába.
Graubünden térképe
Graubünden kanton részletesebben
Először Chur városát látogattuk meg. Nagyon hangulatos a kaptatós dombra épült belvárosa, a régi városkapuk, szűk kis utcái és templomai is meseszépek!
Mária mennybemenetele templom Churban
A Surselva-völgyet (beazonosítható a részletes térképen is) végig autóztuk, és nem győztünk gyönyörködni a panorámában! Úgy tűnik, a kanton-határ átlépésével megjött a jó idő is. Egy éjszakára megszálltunk Disentisben, egy nagyon kedves kis helyen, onnan sikerült az előző bejelentkezést végre-valahára feltölteni az internetre. Saját szobánkból nézhettük a foci VB következő meccset és szereztünk egy újabb kedves ismerőst is. A szállásunk, ahol szobát béreltünk, bár csak egy egyszerű turistaszállás volt, azonban egy szálloda működtette, így a szobánkhoz járt egy welcome drink is, amit a szálloda bárjában fogyaszthattunk el. Ott egy nagyon kedves helyi úriember beszédbe elegyedett velünk. Neki kivételesen nem voltak magyar gyökerei, de már háromszor volt kis hazánkban, ismerte Eger borait és Budapest nevezetességeit is! Végre valaki!
Disentis templomának orgonája
Ajánlott nekünk egy szép fahidat, amit mindenképp meg kell néznünk a közelben. Másnap betértünk a tourinform irodába, de a pult mögött ülő leányzónak halvány fogalma sem volt fahídról! Mi, mint abszolút helybeliek, viszont véletlenül mégis csak megleltük közvetlenül a főút mellett. (No comment.)
A Surselva-völgyet – a jó időn felbuzdulva – hamar elhagytuk, hogy siessünk St Moritzba, amíg tart a napsütés. Az átvezető Julier-hágó keményen megizzasztotta kicsi kocsinkat. A hágó tetején lévő étteremben megnéztük az éppen aktuális német-spanyol meccset. Hát nem volt felhőtlen az élményünk, mivel az első félidőt csak takaróba burkolózva, a csillagfényes teraszon – farkasok üvöltése közben a hideg éjszakában - tudtuk nézni, ami 2000 méter felett nem olyan barátságos. Találtunk ugyan egy szélvédett sarkot, ahova behúzódtunk, de négy német drukker, akik a teraszra előre megrendelték a vacsorájukat, szó nélkül körénk telepedett, mivel miénk volt a legjobb asztal tévézés szempontjából. Igaz, hogy megkínáltak cigarettával, de az már nem jutott eszükbe, hogy ha nem kértünk, akkor nyilván nem dohányzunk és esetleg zavar, hogy négyen pöfékelnek az orrunk alá folyamatosan. Természetesen a szél felénk fújta a füstöt. Miután így minden udvariassági formula nélkül „megszálltak” minket, még az asztalunknál is vacsoráztak. A második félidőre már beköltözhettünk az étterembe, ott is leültünk a tv-vel szemben. A magas-fokú germán kultúráról bizonyságot tevő „szimpatikus” asztaltársaságunk még vacsorázott, de a második félidő elején, mily meglepő a belső asztalunkat is szó nélkül megszállták! Amikor a németek megkapták az első gólt, négyből három – az idegtől vörösen, a pipától dühösen – szerencsénkre kiment cigarettázni és vissza se jött az utolsó percig. Mi tagadás, egészen a szívünkbe lopták magukat, kár is lenne tagadni! A mérkőzés után beköltöztünk már szendergő autónkba egy hágón eltöltendő éjszakára.
St. Moritz fenékig tejfel!
St. Moritz mindenki számára a fényűzést, luxust, világhírű sípályákat és a gyönyörű hegyeket jelenti. A gyönyörű hegyeket kristálytiszta időben sikerült négy csúcsról is megörökítenünk. A Corvatschon sikerült a legszebb időt kifognunk és kétségtelenül onnan volt a legszebb a körpanoráma is! Remek érzés volt, hogy végre kifogástalan volt az ügyintézés is, a tourinformos irodából rögtön továbbkalauzolt minket a hölgy a Cresta Run – a szánkó és bob sportok ősének – szakértőjéhez, illetve a PR igazgatóhoz, aki 5 perc alatt „elrendezte” a felvonó jegyeinket és mindenre kiterjedő információ-éhségünket is.
A legnagyobb meglepetés és a legmeghatározóbb élményünk mégis egy végtelenül kedves Svájcban élő-dolgozó magyar hölgy volt, aki rengeteget segített nekünk, amíg St Moritzban voltunk. Számunkra az igazi luxust a közös piknikezés, beszélgetés, és olyan banális dolgok, mint a zuhanyzás, ágyban alvás és ruhamosás jelentették. Hálás köszönetünk érte!
Kilátás a Corvatschról St. Moritz felé
Kilátás a Piz Nairról
St. Moritz térképe
Svájc nem fenékig tejfel!
Nyáron ugyan mindenhol építkeznek, amit maximálisan megértünk, de még nem szoktuk meg a szerpentineken az útlezárásokat, (amit az autó különösen nem díjaz) és a sok toronydaru látványát sem. Sajnálattal látjuk, hogy a legszebb történelmi belvárosokban is egyre több a csúnya beton háztömb, ami tönkreteszi az egész város hangulatát.
Churban töltött napunk mottója az lett: „Svájc nem fenékig tejfel!” Kétségtelenül, az nem a mi napunk volt: a hölgy, aki Graubüden kanton képviseletét látja el turisztikai szempontból, nagyon készségesen még indulásunk előtt válaszolt kérdéseinkre és küldött linkeket, amelyeken tudakozódhatunk a kantonról. Indulásunk előtt megírtuk neki, hogy melyik napon keresnénk meg őt személyesen is. Nagy nehezen bejutottunk az irodába, mivel zárt ajtók mögött folyik Graubünden turisztikai promóciója. A hölgy személyesen egyáltalán nem volt segítőkész, közölte, hogy többet nem tud mondani, mint amit az interneten elküldött és nincs egyetlen árva perce sem ránk, hogy megmutassuk, mégis milyen könyvet készítünk, vagy hogy elolvassa a nagykövetek ajánlólevelét, esetleg megtekintse, milyen munkában kértük közreműködését. Nem is erőltettük tovább a dolgot, ehelyett elmentünk a helyi tourinform irodába, ahol a leányzók egyetlen válasza kérdéseinkre az volt: megvehetünk egy könyvet Chur városról, mást nem tudnak adni. A saját városáról annyit tudott a legkészségesebb hölgy elmondani, hogy van két temploma és egy kis park, amit érdemes megnéznünk. Végül csak kierőszakoltunk belőlük egy nyomtatott anyagot, majd olcsó szálláshelyekről történő érdeklődésünkre roppant figyelmesen és következetesen kijelentette, hogy Churban olyan nincs. Pont. Sajnos nem ők voltak az elsők, akik nem értették meg a kérdéseinket és nem tudtak mélységében válaszolni. Mindössze 2 nyomtatott oldalt bírtak adni városuk történelméről, hagyományairól, kultúrájáról, természeti értékeiről stb. Egyelőre ők vitték el az IQ -20 (íkú mínusz húsz) emlékpálmát!!! A város leghíresebb szülöttéről, H. R. Giggerről (aki az első kötetben már bemutatásra került), illetve az ő bárjáról, mely kifejezetten kuriózum, eszük ágában sem volt megemlékezni! Úgyhogy aznap sokat bosszankodtunk, de St Moritz minden kellemetlenséget feledtetett velünk és meg kell említenünk, hogy jó néhányakat nem tudunk idő hiányában megemlíteni, akik kedvesen, megértően és segítőkészen igyekeztek megkönnyíteni a munkánkat a kantonok információs irodái és legfőképpen múzeumai részéről!
Búcsúzás
Dézsában 41°C-os vízben ülni 3000 méteren és 4000 méteres hegyeket csodálni St Moritz fölött:
Mindenkinek kívánjuk, hogy legyen lehetősége kipróbálni ezt a biztosan páratlan élményt, és ha két tiszteletjegyet is szerez, gondoljon azokra, akik felfedezték ezt a remek programot, mivel sajnos mi is csak a prospektusokban csodálhattuk meg mindezt :)!
Utazunk tovább Graubünden további vidékeire, majd pedig a Bodeni-tó felé vezet, de itt is hagyunk még szeptemberre érdekességeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése